Autóval a 11-es fõúton közelíthetjük meg Szentendrét, de napközben gyakran indulnak Budapestrõl a HÉV-járatok is.

	Szentendrei hangulat
	Turisták forgataga
	Mûvészek városa. Kovács Margit: Párkák

A város és környéke több tízezer év óta lakott terület. A II. század elején a rómaiak itt alakították ki a környék védelmi rendszerét. Megerõsített katonai tábort építettek, amelynek az Ulcisa Castra nevet adták. Ez Szentendre elsõ ismert településneve.

A rómaiak után a hunok, longobárdok, avarok lakták ezt a vidéket a magyarok bejöveteléig. Az államalapítás idején Szent István a veszprémi püspökségnek adományozta a települést. Szentendre elsõ, helynév nélküli írásos említése, a veszprémi püspökség 1009. évi alapító oklevelében található. Késõbb a várost - a középkori plébániatemplom védõszentjérõl - Szent András (Endre) apostolról nevezték el.

Bizonyos, hogy a XII-XIII. században már számottevõ település a középkori mezõváros, felvirágzása azonban csak a XIV. században következett be. Ekkor királyi birtokként kiváltságokat kapott, Esztergom, Visegrád és Buda közelsége is elõsegítette fejlõdését. Késõbb e kiváltságos földrajzi helyzet visszájára fordult: a török hódoltság idõszakában, majd a Buda visszafoglalását megelõzõ harcokban szinte teljesen elpusztították.

A törökök kiûzése után, 1690-ben elõször mintegy 6000 szerb telepedett itt le, akik a szultán hadai elõl menekültek, miután a török csapatok ismét elfoglalták Nándorfehérvárt. Késõbb, Csernojevics Arzén ipeki pátriárka vezetésével további 40 ezer család érkezett Magyarországra, akiknek ugyancsak fõ letelepedési központjuk volt Szentendre.

Szentendre mai, jellegzetes városképe a XVIII. században épült ki. A következõ évszázad azonban hanyatlást hozott. A városban tûzvészek, árvizek, járványok pusztítottak.

Az 1880-ban kezdõdött nagy filoxérajárvány néhány év alatt kipusztította a Szentendre határában virágzó szõlõkultúrát. Az egykori szõlõtõkék helyére késõbb gyümölcsfákat telepítettek - a múlt század végén már több tízezer gyümölcsfa díszlett a várost övezõ domboldalakon. Az újabb kori változások jelentõs szereplõivé váltak az - egyre nagyobb számban - idetelepülõ németek és szlovákok.

Az iparosodás a múlt század második felében kezdõdött. A két világháború között már több korszerû üzemet tudhatott magáénak a város. A második világháború után ezek részben átalakultak. Új gyárak is települtek a Duna partjára.

Az utóbbi évtizedek jelentõs változását hozta a hihetetlenül gyorsan növekvõ idegenforgalom, ami a történelmi hangulatú utcáknak, illetve Szentendre mûvésztelepének, a számtalan képzõmûvészeti múzeumnak és galériának egyaránt köszönhetõ. A városépítésben elért eredményeiért és a hagyományok megõrzéséért 1980-ban Hild-emlékérmet kapott. A XVIII. századból megõrzött városképével hazánkban szinte egyedülálló mûemléki együttes a belsõ város.