A 38-as úton fekszik a Tisza-parti város. Vonattal a Miskolc - Szerencs - Nyíregyháza vonalon érkezhetünk ide.

A hangulatos, igényes fõtér...     ... és a sétálóutca     Sétahajó a Tiszán, Tokajnál   Kóstoló - magától a borkirálynõtõl

Budapest után a leghíresebb magyar település, a történelmi borvidék "fõvárosa". Kevés település dicsekedhet a világon azzal, amivel Tokaj - nevét bora révén a nemzeti himnusz is tartalmazza. 2002-ben a Tokaj-hegyaljai borvidékkel a Világörökség része lett.

Neve régi okmányokban Tokota, Tochol, Tokoyd és Tucota formában olvasható. Az egyik feltételezés a tok és a háj magyar szavakat látjat benne, a másik szerint a szláv "sztokaj" (folyó összefolyás) szóra utal a név. (Ez utóbbi mellett szól, hogy a város a Tisza és a Bodrog összefolyásánál fekszik.)

Anonymus szerint Árpád ajándékként adta a földet vezérének, Tarcalnak. Az elsõ hiteles adat 1074-bõl származik, amikor Géza herceg a Salamonnal vívott csata után a tokaji várba menekült, és itt kelt át a Tiszán. A tatár támadásnak áldozatul esett a tokaji vár, a település és a környezõ szõlõk is. A vár majdnem 200 évig romokban hevert, a várost pedig egy 1270-ben kelt oklevél szerint királyi kutyapecérek lakták. A XIV. században a településrõl semmi híradás nincs, annál zaklatottabb a XV-XVI-XVII. századi történelme. 1398-ban Zsigmond Debrõi Istvánnak adományozta, aki felépítette az új várat.

Szinte valamennyi királyunk megfordult a városban Zsigmondtól Mátyás királyig. Szapolyai János idehívta össze a rendeket a királyválasztás megbeszélésére 1526 októberében. Egy évre rá itt szenvedett vereséget Ferdinánd seregeitõl. A csata után Salm generális felperzselte a települést, lefoglalta a bort, és elfoglalta a várat. Ettõl kezdve mintegy 150 éven át szinte minden harci esemény, ami csak létezhetett az akkori Magyarországon, Tokajt is érintette. Megfordult benne a török, Bocskai hajdúi, Bethlen csapatai, Rákóczi kurucai, Basta és Caprara német és egyéb nemzetiségû zsoldosai. Innen indította 1697-ben felkelését a "parasztkirály" Tokaji Ferenc is. A szatmári béke után mint elkobzott Rákóczi-birtok a kincstárra szállt, és azé is maradt 1860-ig, amikor a község megváltotta magát.

A XIX. század végi filoxérajárvány itt is pusztított, ám Tokaj talpra állt, és azóta is egyik központja a hegyaljai borászatnak. A kistérségi központtá lett település kisvárosi hangulatát is megõrizte, vonzó idegenforgalmi célpont lett. Nemcsak természeti környezete lenyûgözõ, de építészetében is tükrözi az évszázados virágzó gazdagságot, az igényességet, az emberléptékû fejlõdést. A Tokajban tett séta pincékkel kezdõdhet, és egy olyan belvárosban folytatódhat, amely példaértékûen felújított, szobrokkal gazdagított, virágokkal és padokkal pihenésre csábító.

Rendeznek itt nyáron (május-június fordulóján) borfesztivált, õsszel szüreti hetet (szeptember végén-október elején, bár a hegyaljai szüret a hagyomány szerint október 28-án, Simon-Juda napján kezdõdik az aszúszemek késõi érése miatt). A Hegyalja Fesztivál a fiatalok egyik legrangosabb könnyûzenei rendzevénye, de Tokaj az otthona az Írótábornak is.