Megközelíthető a Balaton északi partján vezető 71-es úton, vagy vasúton, a Tapolca és Balatonszentgyörgy közötti vonalon.

Balatongyöröki panoráma

A terület az őskor óta lakott: erre utal a Kr. e. III. századból fennmaradt kőbalta. A Kr. u. III. századból római kori telep és fürdő maradt fenn. Erre a telepre épült a középkori falu, amelynek nevét 1121-ben említik először az Almádi (ma Monostorapáti) alapítólevélben. Nevét valószínűleg II. Atyusz bánnak Gyürk nevű fiáról kapta. 1699-ben már Meszes-Györökként említik, utalva arra, hogy az itt élők a halászat mellett elsősorban mészégetéssel foglalkoztak. A falu területén a meszes-köves redzina talajok a meghatározóak. A talaj néhol olyan köves, hogy csak néhány centiméter termőréteg fedi, alatta pedig 60-70 centiméteres kőpad húzódik. A talajra utalnak a következő elnevezések: Kőmell, Szamárkő, Szobakű. 1734-től a falu Festetics Kristóf tulajdonába került.

A település 1902-ben kapta a Balatongyörök nevet. Viszonylag későn, az 1920-as évek elején lett üdülőhely. Az első üdülőházat 1935-ben építették, ezután több periódusban nyerte el a település mai kiterjedését és formáját. A község 1990-ben elnyerte Európa legszebb falvainak járó, "A legszebb virágos falu" (Prix d' Honneur) címet.