Balatonlelle
 

Megközelíthető a 7-es számú főúton, és délről, Kaposvár felől a 67-es úton. A Budapest-Nagykanizsa vasúti fővonal mentén két megállója is épült. Kikötője révén már régóta bekapcsolódhatott a balatoni hajóforgalomba.

A városháza modern épülete
A környék már az újkőkor óta lakott, régészeti leletei a rézkor, a római világ és a népvándorlási idők mindennapi életéről tanúskodnak. Nevének eredete az ősmagyar időket idézi. Kalandozó Lél (Lehel) vezérünk szálláshelyét feltételezik itt (bár annak valós szállásbirtoka Nyitra környékén volt), aki Bulcsúval együtt az augsburgi csatában vesztette életét. Valójában a kalandozó csapatok találkozóhelye lehetett inkább a környék.

A település fejlődését mutatja, hogy a XIX. század közepén a vásártartási joggal járó mezővárosi címet kapta meg. Ebben az időben a lakosság mindennapi megélhetése a mezőgazdaságból, szőlő- és gyümölcstermesztésből, illetve a halászatból származott.

A századfordulón azonban itt is beindult a tóparti fürdőélet, amely napjainkig ható változásokat hozott. A fürdőegyesület 1904-ben alakult meg. 1913-ban üdülőhelyi rangot kapott, a nagyobb üdülők építése pedig 1926-tól kezdődött. Évről évre nőtt a külföldről érkező vendégek száma, gyarapodtak a szállás- és vendéglátóhelyek. Elkészült a kulturált fürdőközönség igényeit kielégítő fürdőkaszinó is, amely nemcsak a fürdőzést, hanem az igazi aktív pihenést, a művelődést, a sportot is magában foglalta.

A szocializmus évtizedeiben is meghatározó jellegű maradt az idegenforgalom. A minél több turista fogadása, üdültetése volt az elsődleges cél. Nyaranta idegenforgalmi szálláshelyek, üdülők, kempingek tárták szélesre kapuikat.

A központi akarat 1978-ban Balatonboglárt és Balatonlellét Boglárlelle néven egyesítette, mely 1986. január elsején lett város. A rendszerváltás után 1991-től a két település újra önálló úton fejlődik tovább.
 
© Fesztivál.hu (Fesztival.eu)