Keszthelyig a 71-es úton vagy vasúton, a Balatonszentgyörgy-Tapolca vonalon utazhatunk, onnan 3 kilométernyire van Hévíz.

Az új fürdőház

A település történetéről feljegyezték: 1328-ban Heuwyz-nek írják a nevét, ami a meleg vízre utal. A kőkorszak óta folyamatosan lakott hely, számos római kori emlék is előkerült határában. A római kortól a középkorig kimutatható a tímárok itteni tevékenysége. Ezt bizonyítják a környékbeli falvak (Alsópáhok, Felsőpáhok) helynevei is.

A kialakuló fürdőéletet Hévíz számára a XVIII. század vége hozza meg a hírnevet, s - mint sok minden másban - ebben is nagy szerepe van gróf Festetics Györgynek, aki a lefolyócsatorna bal partján létrehozta az ún. Ótelepet. Öltözésre-vetkőzésre alkalmas deszkaházat építtetett, amit a környék népe ingyen használhatott. A fürdőben chirurgusok dolgoztak, akik az akkor divatos kezeléseket, a köpölyözést és az érvágást művelték előszeretettel. 1795-ben jelent meg Babótsay József 28 lapos Hévíz-ismertetője. Ez elterjedt, s rövidesen megindult a gyógyulni vágyók áradata. Festetics György halála után a pezsgő fürdőélet visszaesett, majd fokozatosan abbamaradt.

 

Fürdőzők a századforduló után

Az 1857. évi tagosítás után az uradalom cserével megszerezte a tó környékét, és 1858-ban megkezdődött a 40 kataszteri hold területű park telepítése és a tó melletti kopár domboldal fásítása. Festetics II. György 1858-ban épületeket emeltetett, amelyekben a fürdővendégeket el lehetett helyezni. Ugyanebben az évben építettek 10-12 beteg részére ingyenes fürdőházat, majd a tavon fürdőkamrákat kabinokkal. 1865-ben már a harmadik szállóépületet emelték, a következő évben pedig elkészült a külön férfi és női részlegből álló tükörfürdő.

A XX. század elején, 1905-ben Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros 35 évre haszonbérbe vette a fürdőt, s nagy volumenű beruházásokba kezdett. Hatalmas változások történtek. Házakat alakítottak át, új házakat építettek. 1909-re elkészült a "Kurszalon", melynek fedett terasza és kávéháza volt. Ez lett a hangversenyek, különböző előadások, bálok, egyszóval a társadalmi élet központja. Ezzel egy időben a Hévízi-tó képe is átalakult. Eltűntek a régi, rossz állapotú fürdőházak, helyükbe újak épültek; kupolás fürdőház, zárt és nyílt kabinokkal, tágas tükörfürdővel. 1907-ben alakult ki a kéttornyos, jellegzetes fürdőbejárat. Ez időben készült el a Hévíz Szanatórium és Gyógyszálloda. 1911-ben a fejlődés első szakaszának elismeréseként a belügyminiszter megadta Hévíznek a gyógyfürdő jellegű település címet. Hévíz fejlődésének következő, intenzív szakasza a húszas évek elején kezdődött.

A két világháború között Hévíz az ország legjelentősebb gyógyfürdőjévé vált. Ekkor épült ki a strandfürdő (1926-ban), majd az emeletes strandépület, később pedig a vasszerkezetű, üvegtetejű fürdőház. Hihetetlen szálloda- és üdülőépítési program kezdődött.

A II. világháború után szovjet hadikórház lett a fürdő, majd községi tulajdonba került. Később mint közérdekű üzemet állami kezelésbe vették. A község területén lévő panziókat, üdülőket, szállodákat államosították, és a dolgozók üdültetése céljára a szakszervezetek kezelésébe adták. 1952. január 1-jén az Egészségügyi Minisztérium a fürdőtelep épületeiben létrehozta a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórházat, amely ma a Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház. A kórház terápiás szolgáltatásaink bővítésére és a színvonal javítására 1964 és 1968 között megépült az akkori Magyarország legnagyobb és legmodernebb fedett terápiacentruma, a fedett fürdő. Ettől kezdve Hévíz lehetőségei nem függnek a szezonalitás sajátosságaitól. 1986-ban leégett a tóra épített fürdőépület, amit az 1990- es évek elejére állítottak helyre.

 

A település 1992-ben városi rangot kapott. Ma Hévízhez tartozik a hajdani önálló falu Egregy is.