A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Debrecenig, onnan tovább a 471-esen, vagy Nyíregyháza felől; vasúton: a Debrecen-Nyírbátor-Mátészalka és a Nyíregyháza-Mátészalka-Zajta vonalon.

Utcaszínházi fesztivál a város főterén...     ... és szintén a Szárnyas Sárkány Hetében a gótikus templom előtt     A gótikus templomban

Írás első ízben 1279-ben említette a települést, amelynek neve az ótörök batir = bátor, jó hős jelentésű szóból származik. Már ekkor birtokolták a Báthoryak ősei, a Gutkeled nemzetségbeliek. A következő évben IV. László heti vásár tartására adott engedélyt a helységnek. Ezután a város a földbirtokos család birtokigazgatási központja és családi temetkezési helye lett.

Nyírbátor a középkorban gyors fejlődésnek indult. 1332-ben Károly Róberttől vásártartási és árumegállító jogot kapott, és jelentős földesúri mezővárossá fejlődött. A király a XIV. század elején a Báthory család tagjait és birtokait kivette a megyei ispánok joghatósága alól, és pallosjoggal ruházta fel őket. A XIV. század közepén a két ágra szakadt Gutkeled nemzetség ecsedi ágának tulajdonába került a város, s egészen 1605-ig az övék volt. Báthory István országbíró halálát követően szállt a tulajdonjog a somlyai ág utolsó tagjára, Báthory Gábor fejedelemre, aki 1613-ban bekövetkezett haláláig birtokolta a helységet.

A virágzó évtizedek után a török háborúk és a rendi szabadságküzdelmek kora következett. Egymást váltó fejedelmek, főurak - Báthoryak, Bethlenek, Rákócziak és Károlyiak - kezében volt a város sorsa. 1549-ben I. Ferdinánd és Izabella megbízottai itt kötöttek egyezményt Erdélynek a magyar királysághoz való visszacsatolásáról. A következő évtizedekben állandó vita tárgya volt a település hovatartozása, mert földesurai inkább az erdélyi fejedelmek fennhatóságát ismerték el.

Bár a város az 1560-as években többször gazdát cserélt, jelentőségét továbbra sem veszítette el: kiváltságlevelét a fejedelmek sorra megerősítették. Hajdúvárosi kiváltságokat 1631-ben szerzett, amikor Bethlen István 20 hajdúcsaládot telepített az itteni jobbágyok közé.

A Rákóczi-szabadságharc idején Bátor az ecsedi uradalom része volt, majd a szatmári békekötés után Károlyi Ferenc tulajdonába került. A XVIII. századra a város elszegényedett, sorsa a többi szabolcsi településéhez hasonlóan alakult. Az 1872. évi közigazgatási átszervezéskor elveszítette városi rangját, amit csak 1973-ban kapott vissza. Neve a Nyírbátori Zenei Napok mellett már a nemzetközi utcaszínházi fesztiválról is országszerte ismert.