Az M1-es autópálya érinti a települést, a 100-as út peig áthalad rajta, északon a közelben halad el a 10-es út. Vonattal is érkezhetünk a Budapest-Hegyeshalom-Rajka vonalon.

Houfnagel ismert Tata-ábrázolása     A vizek városa - Vízivár az Öreg-tó tükrében       Kiállítóterem a várban     A Víz, Zene, Virág fesztivál rangos nyári rendezvény, egyik helyszíne a vár

Az Eötvös József Gimnázium alatt feltárt barlangba húzódott õsember a meleg vizes forrásoknak köszönhetõen telepedett meg itt. A kedvezõ természeti körülmények vonzották késõbb erre a tájra a régebbi kõkor, a bronzkor vagy az illyr-kelta törzsek embereit is. Az írott történelem kezdete: a római birodalom pannóniai terjeszkedése is összefüggésbe hozható az egykori forrásokkal. A dunai limes egyik legfontosabb katonai tábora és polgárvárosa, Brigetio lakói a tatai források vizét aquaducton keresztül vezették házaikhoz. Az 1093-tól ismert Szent Péter apátság alapítását is a források indokolták.

A vár 1397-tõl királyi birtokká vált. Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) és Hunyadi Mátyás (1458-1490) királyok idején élte fénykorát, mint nyári királyi kastély. Mátyás idején a reneszánsz palotát az ország legszebb épületei közé sorolták. A török hódoltság alatt, a XVI. századtól megpróbálták a végvárrendszerbe illeszteni, 1568 után kiépült az olasz bástyás vár, igazi erõdítménnyé azonban így sem vált, s többször cserélt gazdát a harcok során.
A visszaszerzõ háborúkat követõen, a pénzszûkével küzdõ Habsburg-udvar elõszeretettel egyenlítette ki tartozásait magyarországi birtokokkal. Így került Tata az udvari hadiszállító báró Krapff család kezére. Tõlük vásárolta meg a tatai uradalmat gróf Esterházy József országbíró 1727-ben. A horvátországi részektõl Pozsony vármegyéig terjedõ birtokegyüttese igazgatási központja Tatán épült ki. Az Esterházyak 1945-ig maradtak Tata birtokosai.

A török hódoltság korszakát elsõsorban a Vár ásatásának során elõkerült leletek illusztrálják. A város gazdag céhtörténeti múltjáról tanúskodnak a tatai múzeumban a céhek mûködését engedélyezõ okiratok, az életüket, mûködésüket szabályozó articulusok, mesterremekek, céhládák, pecsétek, zászlók. A XVIII. századi virágzó mezõvárosban jött létre 1758-ban - az Osztrák-Magyar Birodalomban elsõként - az a fajanszmanufaktúra, amely a Holicsról jött elsõ mesterek, és a késõbbi történetében nagy szerepet játszó Farkasházy-Fischer család révén virágzott fel. Az 1800-as évek végén a cipõ- és szõnyeggyártás, fafeldolgozás, valamint a Gõztéglagyár jelentette az ipari fejlõdést. Komoly elõrelépést jelentett az 1883-ban megindult vasúti forgalom.

Az egykori Tóvárost és a régi Tatát, a két mezõvárost 1938-ban egyesítették elõször Tatatóváros, majd Tata néven. Tatát 1954-ben nyilvánították várossá.

A tatabányai bányászat hatására jórész elapadt források napjainkban újjáéledni látszanak. A karsztvízszint visszatöltõdésével mind több régi forrás születik újjá, és teszi Tatát szó szerint is a "vizek városává". (A vizekre települt malmok mindig fontosak voltak a település életében, új funkcióval, de ma is hozzátartoznak a város hangulatához.)

Agostyán községet 1985-tõl csatolták a városhoz. Agostyán nevét elõször 1343-ban említi egy okirat. Lakóinak a közeli tatai vár ellátásában volt szerepük, de 1543-ban Agostyán elnéptelenedett, elpusztult. Csak 1733-ban települt újjá, amikor Würzburgból és Bambergbõl érkeztek új lakók. A községbeliek ma is õrzik nemzeti kultúrájukat.