Megközelíthetõ a 71-es útról leágazó közúton, vagy vonattal a Székesfehérvár-Tapolca vonalon (a balatonfüredi állomáson kell leszállni, onnan autóbusszal folytathatjuk utunkat), de jöhetünk hajóval vagy a Balaton déli partján lévõ Szántód és Tihany között közlekedõ révvel is.

Bencések alapították az apátságot

Tihany már az õskorban is lakott hely volt; az Óvár sáncaiból kerültek elõ leletek a kõkorszakból; a vaskorszakban alakították ki azt a földvárat, mely máig az egyik legszebb a vidéken. Az apáti dombon római villa alapfalait találták meg a régészek.

A magyar történelemben 1055-bõl van elõször írásos feljegyzésünk: ez a híres Tihanyi Alapítólevél, az elsõ hazai nyelvemlékünk, melyet ma Pannonhalmán õriznek. A XI. század közepén I. András király bencés szerzeteseket telepített le, akiknek templomot és kolostort építtetett. Amikor pedig a király meghalt, ide temetkezett.

A középkorban több falu is volt a félszigeten: Tihany, Apáti és Újlak. Tihany település nem a jelenlegi helyén jött létre, hanem a templomtól északnyugatra, a mostani Apáti nevû domboldalon. Itt ma is láthatók az egykori templomfalak.

Tihany vára a tatárjárást követõen épült; írásos források 1267-ben említik elõször. A vár oldalában, a palánkok tövében építették ebben az idõben a házakat, azonban egy másik falu is kialakult a rév közelében, amelyet Újlak néven említenek - szintén 1267-ben. Amikor a vár alatti község kiépült, a Tihany név használata áttevõdött a várra és a vár alatti kis településre; a régi falut pedig Apátinak nevezték - amelynek jövedelme kizárólag a tihanyi apátot illette.

A török idõk alatt Tihany is végvári település lett, és neves kapitányai - Gyulaffy László, Takaró Mihály, Pisky István - megakadályozták, hogy török kézre kerüljön. A török kiûzése után, más balatoni várakkal együtt, a tihanyi várat is leromboltatta a bécsi udvar, nehogy a magyar függetlenségi mozgalmak vezetõinek erõssége legyen. A háborúkat követõen az apátság, visszakapván vagyonát, új templomot és kolostort épített. A munkálatok 1754-ig tartottak. Az ezt követõ háborúk során többször volt tervbe véve Tihany megerõsítése, de szerencsére harcok nem folytak e területen, így sok minden megmaradhatott a vidék természeti és kulturális értékeibõl.

Tihanyban sok mûvész töltötte a nyarait, pl. Borsos Miklós, Illyés Gyula, Szabó Lõrinc, Passuth László, egy ideig Sajkodon lakott Németh László. Illyés Gyula mondta, hogy nyáron Tihanyt illetné az ország fõvárosának címe, hiszen ilyenkor nem érdemes máshol élni.