A település megközelíthető közúton: a 7. számú főúton, vagy az M7-es autópálya felől; vasúton: a Budapest-Székesfehérvár vonalon.
| | Fürdőzők a Velencei-tavon |
|
| |
Területén bronzkori, vaskori, kelta, római és honfoglalás kori leletek kerültek elő. A római korban itt haladt át az Aquincumot és Savariát összekötő útvonal. Egy Árpád-kori oklevélben a tó, majd később a község Fertő néven szerepel. Bonfini Venetiónak nevezi és a község építését a veneteknek tulajdonítja. Velence egykor a halászat központja volt, mára azonban eltűntek a jellegzetes vízrefutó udvarok, hálószárító teritsfák, bárkatárolók, jégvermek. Helyüket a szépen parkosított családi üdülők foglalják el. Az 1930-as években kezdődött el az üdülőterület kiépülése. A parton szép parkokkal körülvett villák sora jött létre, és 1937-ben Vitorlázó Jacht Club alakult.
A nevezetes szőlőtermő területen, a Bence-hegyen hagyományosan a fehér szőlőfajtákat (mézesfehér, rizling, hárslevelű) termesztik.