A település megközelíthetõ közúton: a 7. számú fõúton, vagy az M7-es autópálya felõl; vasúton: a Budapest-Székesfehérvár vonalon.

Fürdõzõk a Velencei-tavon

Területén bronzkori, vaskori, kelta, római és honfoglalás kori leletek kerültek elõ. A római korban itt haladt át az Aquincumot és Savariát összekötõ útvonal. Egy Árpád-kori oklevélben a tó, majd késõbb a község Fertõ néven szerepel. Bonfini Venetiónak nevezi és a község építését a veneteknek tulajdonítja. Velence egykor a halászat központja volt, mára azonban eltûntek a jellegzetes vízrefutó udvarok, hálószárító teritsfák, bárkatárolók, jégvermek. Helyüket a szépen parkosított családi üdülõk foglalják el. Az 1930-as években kezdõdött el az üdülõterület kiépülése. A parton szép parkokkal körülvett villák sora jött létre, és 1937-ben Vitorlázó Jacht Club alakult.
A nevezetes szõlõtermõ területen, a Bence-hegyen hagyományosan a fehér szõlõfajtákat (mézesfehér, rizling, hárslevelû) termesztik.